Komlóról, Sásdról és Dombóvárról egyaránt könnyen megközelíthető Kisvaszar, a Baranyai-Hegyhát egyik legszebb fekvésű települése. A hajdani hatalmas vaszari erdőségek mellett fekvő falucska egy igazi ékszerdoboz. A közeli Nyíresből ered a kisvaszari vízfolyás, amelynek völgyében, Gerényes és Tékes felé nyitottan megbújik az alig háromszázötven lelkes Kisvaszar. Nevét talán a helyi vásárokról kapta, de nem kizárt, hogy a fuvaros jelentésű szláv vozár szóból származik.

A környék már a rómaiak idején is lakott hely volt, a magyarság pedig nagy valószínűséggel már az Árpádok idején megtelepedett itt. Nevét az oklevelek 1328-ban említették először Vossary, Vosar formában. A saját plébániával rendelkező falucska a középkor folyamán több birtokos kezén is megfordult, a 16. században a baranyai Bodóknak adóztak. Az itt élők elsősorban az erdőből éltek, és a környék rengetegei adta védelemben túlélték az oszmán hódoltság megpróbáltatásait is. A 18. század első éveiben adomány útján Esterházy Pál kezébe került, aki kastélyt épített itt, ami ma is látható. A község 1720-ig Tolna vármegyéhez tartozott, ám ekkor Baranyához csatolták. Temploma az 1720-as években már romosan állt, és bár harangtornya fennmaradt, már csak Vásárosdombó filiájaként tartották számon az akkor még színmagyar Kisvaszart.

1750 körül a szomszédos Tolna megyéből származó németek telepedtek le itt. A németek beköltözésének idején a falu még rendezetlen képet mutatott, az új jövevények általában a lejtősebb telkeket kapták meg. 1813-ban azonban rendkívül hátrányos rendezés történt, melynek következtében a vaszari jobbágyok elvesztették az irtásföldeket és kiszorultak az erdőkből is. A világháborút követő kitelepítések következtében a német ajkú lakosság lélekszáma jelentősen lecsökkent, a főutaktól való távolsága és rossz minőségű földjei miatt egyre hátrányosabb helyzetbe került. A németek házaiba az addig az erdőben lakó és elsősorban teknővájással foglalkozó cigány családok költöztek.

Ma a vadászturizmus jelenthet kitörési pontot a falunak, ugyanis a környék kitűnő vadászhely, és az önkormányzat erdészházakkal ellátott parkkal is rendelkezik. Érdemes a bakancsos és biciklis turistáknak is felkeresni a községet, a környéken ugyanis számos turistaút van kialakítva.

Kisvaszar értékei

	A középkorban is állt már a Szent György tiszteletére emelt templom, mely túlélte a török pusztítás viharait. A 18. századtól állaga folymatosan romlott, 1783-ban pedig már a földdel volt egyenlő. Értékes Szent György-képét a vásárosdombói templomba vitték.
	Vaszar új temploma 1790-ben épült, barokk stílusban, Szent György vértanú tiszteletére, oltárképei a katonaszentet, valamint Remete Szent Pált ábrázolják. Szószéke néhány évtizeddel később klasszicizáló jegyekkel készült.
	Kisvaszar és Magyaregregy között, a Vágyom-völgyben található a Lánykő nevű hely. A szájhagyomány szerint itt a völgyben kővé vált egy leány és egy legény, mert a szülők ellenezték a szerelmüket.
	A kisvaszari műút egyik kanyarulatának közelében a Bikági-völgyben található a Tibi-Gábor-kút. A szépen kiépített, kifolyóval és névtáblával ellátott forrás nevét a terület erdészének ikerfiairól kapta, akiket Tibornak és Gábornak hívtak.