Szalatnak a Völgységben, a Mecsek északi vonulatánál, Pécstől negyven, Komlótól húsz kilométerre fekvő település. Közúton csak Kárász felől közelíthető meg, ugyanakkor vonattal is elérhető. Különleges világ ez a valamikor zárt bükkös erdőkkel borított környék, a körülbelül 200 méter tengerszint feletti magasságban körbetekintve egy tálban érezhetjük magunkat, ahol északon és délen egyaránt magasabb peremek ölelik körbe ezt a csapadékos tájat. A település neve mocsaras, lápos, ingoványos területet jelent, valószínűleg szláv őslakosok hagyatéka.

Szalatnak első említésére egy 1325-ben kelt oklevélben van példa, a falu határában azonban sokkal jelentősebbnek számított a török korban elpusztult Kéthely. Itt állt a Szent Margit vértanú és szűz tiszteletére felszentelt templom, míg a maróci uradalomhoz tartozó Szalatnakon ilyenről nincsen tudomásunk. A török időkben Kéthely elpusztult, Szalatnaknak 1554-ben pedig több házát is összeírták. Ez alapján a nagyobb falvak közé tartozott, ennek ellenére Szalatnak a 17. század végére elnéptelenedett, és még az 1720-as években is pusztán állt. A maróci uradalom a törökök kiűzése után a Petrovszkyak kezébe került. Az új földesurak 1726-ban telepítettek le ide elzásziakat, akiknek keményen meg kellett küzdeniük új szülőföldjükért, ugyanis a terület még ekkor is rendkívül lápos, mocsaras volt. Az idekerült telepesek csak úgy tudtak udvarokat és házhelyeket készíteni, hogy lefaragták, elhordták a dombok alját, és azzal a patak menti berkes területet feltöltötték. A faluhely kialakítása után nekiálltak kitágítani és művelésre alkalmassá tenni az elvadult környéket. A kitartó munkának köszönhetően a 18. században Szalatnak népessége is szépen gyarapodott. A téglaégetésnek a környéken nagy hagyománya volt. A 19. században a szalatnaki svábok háznál égették a téglát.

A völgyek hasznosítása érdekében halastavakat létesítettek. A több évszázados munkával létrehozott, berkektől elhódított kaszálókon ekkor alakították ki a terület nagy tórendszereit: a bikali, egyházaskozári, mocsoládi tóvidéket, valamint a szalatnaki tavakat. A falu közvetlen környéke, a szelíd lankák, erdős ligetek és rétek váltakozása remek terep a bakancsos turistáknak. A Hegyháton számos út fut keresztül, amelyeken ma már hosszú kilométereket lehet sétálni anélkül, hogy bárki zavarna. Zártságával minden, a nagyvilágból egy kicsit pihenni vágyó, munkában megfáradt ember kedvelt úticélja lehet.

Szalatnak értékei

	Szalatnak településén találhatjuk a csodásan megépített, Szalatnaki Szűz Mária szent neve templomot. Ezen templom késői barokk stílusban épült, még 1803-ban. A főoltárát és a szószéket rokokó stílusban építették.
	Az első világháborús német nemzetiségi sírkert a település kultúrtörténeti emléke, ezért helyi védettséget kapott. A régi sváb temetőt 2020 januárjában tisztították ki és tárták fel.
	Lámató családias hangulatú, természetközeli szabadidőpark. Területe mindössze 5 hektár, halastóval, ladikkal, lámákkal és nagy zöld területtel. Az állatsimogató melletti 8 hektáros ökológiai területen őshonos szarvasmarhák legelnek.
	A szőlészkedés Szalatnakon már a 18. századi első katonai felmérés térképén is ábrázolásra került. Mára nem sok művelt szőlő maradt fenn, de a falu elején a pincesor ezt a régi tájhasználatot őrzi.

 

Videók

Szalatnak
Látogatás a szalatnaki Lámatónál és környékén
Egy Baranya megyei zsákfalu, ahol az uborkatermesztés jelentheti a kiutat a szegénységből
Uborkatermesztéssel ad félmillió forintot a helyiek kezébe a szalatnaki polgármester