A Kelet-Mecsekben futó Völgység-patak festői völgyében fekvő Egregy a középkortól lakott település. A Magyaregregy településnév a 19. században született meg, hogy megkülönböztessék az új telepesek által a szomszédos völgyben alapított Németegregytől. Eredetileg a pécsi püspökség birtoka volt, de más földesurak jobbágyainak a nevét is megtaláljuk a korabeli iratokban. A török-kor kezdetén körülbelül 200-300 lelkes település túlélte a hódoltság viszontagságait, magyar lakossága nem hagyta el szülőföldjét, a falu felett magasodó Márévár eleste után sem. Erdőktől védett fekvése miatt lélekszáma még gyarapodott is, az itt élők egyaránt adóztak török és magyar földesuruknak. A Rákóczi-szabadságharc idején rác szabadcsapatok ütöttek rajta a falun, több házat felgyújtottak, de a település ezt is kiheverte. A megművelhető szántóföldek szűkössége miatt a faluba nem történt szervezett betelepítés, és az itt élőknek a földművelés mellett egyéb megélhetés után kellett nézniük. Fát fuvaroztak, vadásztak, és az utóbbiból következő vadorzásnak „rapsickodásnak” máig élő hagyománya van. A falu határában nyílt kisebb szénbányák is sok embernek kínáltak munkát a 19. század elejétől.

A 19. század a falu virágkorának tekinthető, iskolát kapott, miközben lélekszáma folyamatosan gyarapodott, és 1910-ben elérte az 1300 főt. A falu ekkor kapta meg a „Gyümölcsös Egregy” nevet, miután Jankó János kárászi plébános meghonosította az intenzív gyümölcstermesztést a faluban. Ekkor „fedezték fel” a falu határában álló vadregényes várromokat, amely számos kíváncsi turistát hozott az ekkor már nemesi kúriákkal is bíró településre. A gazdagodó faluban csörgedező csodatévő szentkút 1856-tól kezdve egyre több gyógyulni vágyót vonzott, és tovább öregbítette a falu hírét. A búcsújárók kívánságára és adományaiból, a helyiek segítségével épült fel a forrás mellett a Mária-kegyhely, ahol 1871-től kezdve tartják meg a búcsúünnepséget Kisasszony napján.

Az itt élők újra felfedezik értékeiket, ápolják a régi hagyományokat, igyekeznek a páratlan szépségű, tiszta környezetből a turizmus számára mind többet megőrizni, hogy a falu számos vendégháza mellett az itt található strand és kemping vendégei is élményekkel gazdagon térjenek haza.

Magyaregregy értékei

	A településtől kb. 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a Máré-vár. Keletkezésének pontos időpontja és építőjének neve ismeretlen. A tatárjárás után épült, első említése egy 1316-ban kelt oklevélben történik. 2020. novemberétől megújult, interaktív vártörténeti kiállítással és a Kelet-Mecseki Legendárium mesés tárlatával várják a kirándulókat.
	A település kultúrháza és könyvtára kapott helyet az Arnold-házban, mely a 19. században épült. Eredeti helyén és állapotában tekinthető meg az Arnold-féle mészárszék és konyha az 1930-as évekből.
	Az Arnold-házban tekinthetők meg az 1985-ben Csernavölgyi Endréné tanítónő vezetésével létrehozott állandó kiállítás keretében a Magyaregregyre jellemző mezőgazdasági, háztartási eszközök, szobaberendezés és iskolatörténeti emlékek.
	Jelentős búcsújáró és zarándokhely. A település 1856 óta Mária-kegyhelynek számít, amikor a Torma-patak vizétől többen csodás módon meggyógyultak. A mai templom alapjait 1864-ben rakták le, majd a helyiek saját erőből kibővítették.
	Magyaregregy testvértelepüléseinek – a németországi Stockum és az erdélyi Máréfalva – tiszteletére állított parkok várják a megpihenni vágyókat.
	A Textiles-forrás homlokzatán látható a gránitból készült névtábla. A kis bástyára emlékekzető forrásból felszínre törő vízmennyiség 50-80 liter/perces értékek közé tehető.
	A Gergely-Éva forrás elnevezése onnan származik, hogy Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényének kezdő jelenete ezen a vidéken játszódik.
	Az Iharos-kúthoz lépcsőn lehet lejutni, mellette kiépített pihenőhely található.
	A Máré-forrás medencéje a nagy vízhozamok miatt öntisztuló. A régi forrást le kellett bontani, helyette az új forrás szárazon rakott kő támfallal épült.